Az Emberi Jogok Európai Bírósága („a Bíróság”) a mai napon közzétett úttörő ítéletében elítélte Magyarországot, amiért nem védte meg a fogyatékossággal élő, intézményben elhelyezett személyek életét. Az államoknak hatékonyan ki kell vizsgálniuk az intézményekben elhelyezett emberek halálának összefüggéseit és körülményeit – mondta ki a Bíróság. Az ítélet határozott üzenetet küld az intézményi és gondnoksági rendszerekkel összefüggésben, amelyek továbbra is több tízezer fogyatékossággal élő embert érintenek Magyarországon és az országhatáron kívül. A Validity, mint  a fogyatékossággal élő személyek jogai mellett elkötelezett emberi jogi szervezet, felhatalmazást kapott, hogy az ügyben eljárjon. A Bíróság ezt annak fényében adta meg, hogy az államilag kirendelt gondnok megtagadta az érdemi lépések megtételét annak a szörnyű bánásmódnak a felszámolására, amely T.J., egy 45 éves értelmi fogyatékossággal élő nő halálához vezetett, és akit 1983 óta tartottak fogva a hírhedt Topház intézményben.

• A cikket angol nyelven itt olvashatja el. / The article is available in English here.

Steven Allen, a Validity ügyvezető igazgatója a magyarországi és az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt hét éven át tartó összetett jogi eljárást követően született ítéletet kommentálva elmondta:

„Magyarországon és Európa-szerte a fogyatékossággal élő személyek továbbra is a zárt intézményekben való fogva tartás és a gondnokság alá helyezés szörnyű következményeivel szembesülnek, ami a „polgári halálnak” nevezett állapotra ítéli őket. T.J. az intézmény többi lakójához hasonlóan a magyar hatóságok teljes ellenőrzése alatt találta magát, és valójában egy olyan rendszerben, amely nem ismerte el méltóságát és emberi mivoltát. Az állam által kinevezett gondnoka nem volt hajlandó cselekedni. A magyar hatóságok pedig többször megkísérelték megakadályozni, hogy korai halálának okait és körülményeit kivizsgálják. Amikor végül mégis kivizsgálták, egyszerűen megállapították, hogy T.J. halálát tüdőgyulladás és a „fogyatékossága” okozta. A Bíróság ma határozottan elutasította ezeket az érveket, és elismerte a Validityhez hasonló szervezetek döntő szerepét abban, hogy felelősségre vonják azokat akik a fogyatékossággal élő személyeket ért legsúlyosabb emberi jogi jogsértéseket elkövetik.”

A Bíróság megállapította, hogy Magyarország nem vonhatja ki magát a felelősség alól, mivel T.J. „a gyakorlatban a legalapvetőbb emberi szükségletei tekintetében – beleértve a lakóhelyét, az orvosi ellátását, a napi tevékenységeit és a külvilággal való érintkezését – teljes mértékben az intézménytől függött. (…) T.J. asszony hosszú távú intézeti elhelyezése és a külvilággal való kapcsolatának ebből következő elvesztése szükségszerűen még nagyobbá tette ezt a függőséget” (76. bekezdés).

Az ügyet a Validity 2017-ben kezdeményezte. T.J. a Topház nagy létszámú intézményben élt embertelen körülmények között, több mint 200 másik – az intézményben elhelyezett –  fogyatékossággal élő emberrel együtt. Ott hosszabb időt töltött hol az ágyához, hol egy radiátorhoz kötözve. Amikor a Validity képviselői egy 2017 tavaszi ellenőrző látogatás során felfedezték T.J.-t az intézményben, súlyosan alultápláltnak, gyógyszerekkel erősen kezeltnek találták, aki nem reagált semmire. T.J. egy ágyhoz volt kötözve és izmai a hosszantartó mozgáshiány miatt sorvadásra utaló jeleket mutattak. Mindezek ellenére a hatósági vizsgálatok középpontjában a halál közvetlen okaként a tüdőgyulladás állt, amelyet az intézményben töltött idő alatt rendszeresen elkapott. A Validity képviselői azt is észrevették, hogy T.J-nek nyílt seb volt a homlokán és monoklija a szeme körül.

A Validity munkatársai intézmény számos más lakóját, köztük fogyatékossággal élő gyermekeket is hasonló, életveszélyes állapotban találtak. Mindennek és a Validity sürgős felhívásainak ellenére, amelyekben az áldozatok azonnali, az intézményből történő kiengedését és támogatását követelte a szervezet, az illetékes hatóságok egyike sem tett semmilyen lépést. A rendőrség lezárta a büntetőeljárást, a kormány kirúgta az intézmény akkori igazgatóját, és az intézményt a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak adta át fenntartásra, az Európai Bizottság pedig tagadta minden felelősségét annak ellenére, hogy egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy az intézményre uniós forrásokat költöttek.

Kicsivel több mint egy évvel később, 2018-ban T.J. meghalt.

Šárka Dušková, a Validity Alalpítvány Pereskedési Igazgatója kifejtette, hogy a Topház áldozatai szinte leküzdhetetlen akadályokkal szembesültek – és szembesülnek ma is – az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés terén. Kifejtette:

„A Topház áldozatai jogainak érvényesítéséért folytatott küzdelem az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésért folytatott küzdelemmé vált. Mivel az áldozatok vagy családtagjaik maguk nem tudtak panaszt tenni, minden jogi eljárást a Validity indított a nevükben. A Topház-áldozatok hivatásos gondnokai nevének kiderítésére tett puszta kísérlet is 5 évnyi pereskedést emésztett fel, mivel az állam többször is megtagadta a nevük közlését. Négy különböző büntetőfeljelentést utasítottak el. Úgy tűnik, hogy számos nemzetközi beadványunk és az ENSZ bizottságok ajánlásai hatástalanok maradtak. 7 évnyi intenzív pereskedés után az egyetlen hazai megnyert jogorvoslat egy actio popularis (diszkriminációellenes) ügyben hozott bírósági ítélet maradt, amely megerősítette az emberi jogok megsértését, de nem nyújt jogorvoslatot az áldozatoknak. A Topház továbbra is úgy működhet, ahogyan mindig is működött: Az új vezetők továbbra is megtagadják a hozzáférést a Validity jogászai, ügyvédei számára.

A Topház-ügy emblematikus példája lett az intézményben elhelyezett fogyatékossággal élő emberek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése megtagadásának. A Topházban a 2017-2018 közötti egyéves időszakban legalább tíz ember halt meg, míg számtalan más személyt súlyos bántalmazásnak és kínzásnak vetettek alá, mindezt a Validity intenzív erőfeszítései ellenére, hogy felelősségre vonják a kialakult helyzetért felelős személyeket. További több tízezer áldozat marad hasonló körülmények között az intézményekben Európa-szerte, történeteik az intézményi falak mögött rejtőznek, és soha nem kerülnek napvilágra és az igazságszolgáltatás elé.

Kegye Adél, a Validity Alapítványt a hazai eljárásban képviselő ügyvéd szerint az ügy szomorú képet mutat a magyar igazságszolgáltatásról:

„Sem a rendőrség, sem a Topház felügyeletével megbízott állami szervek nem léptek fel az intézményben történt kínzások ellen, amelyeket a Validity széles körben dokumentált. Ehelyett még feljelentést is tettek a civil szervezet ellen, mert az engedély nélkül készített fényképeket. Ha a rendőrség komolyan vette volna a panaszunkat és tisztességesen kivizsgálta volna az ügyet, és ha a minisztérium megelőző intézkedéseket tett volna, T.J. ma még mindig élne. Az évek óta tartó jogi eljárások során a civil szervezeten kívül egyetlen olyan szereplő sem volt ebben az ügyben, aki a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő emberek érdekeit tartotta volna szem előtt. Tragikus, hogy az intézmény ellen 2017-ben indított polgári per még mindig nem zárult le. Kérdés, hogy ez az ügy végre eredményezi-e a kormány 2017 óta húzódó elszámoltatását”.

A mai ítélet egy reménysugarat hoz ebbe a borús képbe. A magyar kormány az eljárás során mindvégig azzal érvelt, hogy T.J. 45 éves korában bekövetkezett halála „természetes halál” volt. A Bíróság valójában azt tárja fel, hogy Magyarország rendszerszintű mulasztásai szégyenletes módon lehetővé tették egy meglehetősen fiatal ember halálát, ami valójában évtizedekig tartó szörnyű elhanyagolás és bántalmazás következménye volt. Az egész összefüggés gondos és mélyreható elemzésével a Bíróság elítéli azt az életveszélyt, amelyet maga a Topházban történő intézményi elhelyezés jelentett. Emellett bírálja a gondnokság intézményét és a Topház felett felügyeletet gyakorló rendszert is, amely megakadályozta, hogy mások segítsenek az áldozatoknak elhagyni az intézményt, vagy jogorvoslatot kérjenek. A Bíróság továbbá kifejti, hogy az ezt követő vizsgálat, amely csak a halál közvetlen orvosi okára összpontosított, teljesen figyelmen kívül hagyta azt a kontextust, amelyben a halál bekövetkezett.

Bár az ítélet T.J. egyéni helyzetére vonatkozik, gondosan hangsúlyozta a Bíróság, hogy ez egy rendszerszintű probléma volt, amely nemcsak T.J.-t, hanem a közérdeket általában érintette (az ítélet 88. pontja). Legalább tíz másik ember halt meg a Topházban T.J.-hez hasonló körülmények között ugyanabban az időszakban az állam mélységes elhanyagolása miatt, és soha nem történt semmilyen hatékony vizsgálat, nem is beszélve az áldozatok kártérítéséről. Európa-szerte száz és száz ember hal meg hasonló, a nyilvánosság elől elzárt intézményekben. Bár a Bíróság ítélete úttörő jelentőségű, T.J. története korántsem egyedülálló.

Gurbai Sándor, a Validity Impact Menedzsere elmondta:

„Egy ország döntéshozóit és vezetőit az alapján lehet megítélni, hogyan bánnak azokkal a polgáraikkal, akik csak érdemi és megfelelő támogatással élhetnek méltóságteljes életet és gyakorolhatják jogaikat. Hasonló idézetet tulajdonítunk Mahatma Gandhinak. T.J. esete azt mutatja, hogy az intézményben elhelyezett fogyatékossággal élő személyek nem élveznek prioritást az állami szereplők számára. Azzal, hogy megfosztották a közösségben való élethez való jogától és a cselekvőképességétől, T.J.-t az intézményben töltött életének minden területén megfosztották a jogaitól, és még halálának körülményeit sem vizsgálták ki. A strasbourgi bíróság ebben a döntésében elítélte ezt a gyakorlatot.”

A mai ítéletben ábrázolt helyzet egyedülállónak tűnhet. Azonban a Validity Alapítvány továbbra is nap mint nap hasonló jogsértéseket tár fel Európa-szerte. Simona Florescu, a Validity peres ügyekért felelős menedzsere elmondta:

„A Validity azon kevés szervezetek egyike a világon, amelyek az intézményekbe zárt és  cselekvőképességüktől megfosztott fogyatékossággal élő áldozatok jogaiért pereskednek. Az évek során észrevettük, hogy a kormányok ’kozmetikai változtatásokat’ hajtanak végre, például felújítási munkálatokat végeznek, vagy kis csoportos otthonokat nyitnak ugyanazokon a településeken, mint ahol azok a nagy intézmények vannak ahol T.J. meghalt. Munkánk során azt látjuk, hogy a fogyatékossággal élő személyeket még mindig büntetlenül bántalmazzák a kislétszámú csoportos otthonokban, továbbra is meghalnak állítólagos gondozóik keze által. Mindez úgy történik, hogy az államok a nemzetközi ítéletekkel összefüggésben csak a szájukat jártatják, miközben nem hajlandóak olyan érdemi reformokba bocsátkozni, amelyek biztosítanák, hogy a fogyatékossággal élő személyek gyakorolhassák a jogaikat.”

A Validity egy másik kérelmet nyújtott be a Bírósághoz Bulgária ellen egy olyan ügyben, amelyben fogyatékossággal élő gyermekeket kínoztak meg egy kislétszámú csoportos otthon személyzete által. A Validity más hasonló ügyekben is folytat peres eljárást Csehországban és Szlovéniában. Mindezek az esetek megerősítik, hogy az erőszak és a bántalmazás az intézményi kultúra velejárója.

A Validity folytatja a munkát ezekben az ügyekben, mind a bíróság elé vitelükkel, mind pedig annak biztosításával, hogy nemzeti szinten megfelelően végrehajtsák azokat. A Validity felszólítja az Európa Tanácsot, hogy az ítélet végrehajtásának felügyeletét a fogyatékossággal élő személyek jogainak szellemében végezze úgy, ahogyan azt a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény rögzíti.